szén (C)
A szén az acéltekercs egyik legfontosabb eleme, 0,08% és 2,2% közötti tartalommal. Az alacsony-széntartalmú acéltekercs (alacsony C-tartalom) jó szívóssággal és megmunkálhatósággal rendelkezik, így alkalmas hidegen húzott-termékekhez, kerékpárokhoz és bútorokhoz. A magas-szénacél tekercs (magas C-tartalom) kiváló keménységet és kopásállóságot kínál, így alkalmas szerszámok, rugók és csapágyak gyártására.
Szilícium (Si) és mangán (Mn)
A szilícium és a mangán gyakori ötvözőelemek az acéltekercsekben. A szilícium javítja az acéltekercs szakítószilárdságát és hőállóságát, segít megőrizni a felület minőségét. A mangán növeli az acél keménységét és szilárdságát, miközben javítja a hegeszthetőségét és kovácsolhatóságát is, így alkalmasabb mechanikai alkatrészek, autóalkatrészek és egyéb alkalmazások gyártására.
Kén (S) és foszfor (P)
A kén és a foszfor szennyező elemek az acéltekercsben. A foszfor csökkenti az acéltekercsek plaszticitását és szívósságát. A túlzott szint még repedéseket is okozhat. Ezért a jó-minőségű acéltekercseknél a foszfortartalmat szigorúan 0,045% alatt kell szabályozni. Bár a kén megkönnyíti az acéltekercsek vágását, a túl magas kéntartalom könnyen forró ridegséghez vezethet, ezáltal csökkentve az acél mechanikai tulajdonságait és felületi minőségét. Ezért a kéntartalmat általában 0,05% alá kell szabályozni.
